Karen Marie Moning: Fever Series (Tündérkrónikák)

Kb. egy héttel a sorozat befejezése után kezdek lejönni a Fever-highról, úgyhogy itt az ideje írni róla. :)
 Nagyon nem sejtettem, hogy ennyire rá fogok kattanni erre a sorozatra, mert az utóbbi években dömpingszerűen áradó paranormális regények, pláne a romantikus szállal átszőttek nem annyira az én szájízem szerint íródtak. Az első kötet nem is igazán győzött meg, szórakoztató volt éppen, de nem értettem a jelenséget, hogy mitől van a Molyon ilyen masszív és totál fanatikus rajongótábora van a sorozatnak. A főszereplő kimondottan idegesítő volt, egy rózsaszín Barbie-lány, én meg a kékharisnya hősnőket szeretem, similis simili gaudet ugyebár.
A történetről annyit, hogy egy fiatal amerikai lány Dublinba érkezik, ahol a tesója néhány héttel korábban megmagyarázatlan körülmények között gyilkosság áldozata lett. A(z itt még számomra csak nagyon idézőjeles) hősnő, Mac nyomozni kezd a nővére halála ügyében, egyelőre kevés sikerrel, viszont rájön egy csomó más dologra, amik közül a legnagyobb reveláció az, hogy Dublin hemzseg a nem emberi lényektől (nevezhetjük tündéreknek is őket, de ne Csingilingre gondoljatok; gael nyelven sidhe [ejtsd: sí] a nevük), akiket az emberek nem látnak, ő viszont azon kevesek közé tartozik, akiket sidhe-látóknak neveznek. A tündérek és az emberek világát elválasztó fal meggyengült, és ha leomlik, annak a mi világunkra nézve elég katasztrofális következményei lennének. Mac látszólag gyenge és jelentéktelen bábunak tűnik a kibontakozó nagy játszmában, mégis többen keresik vele a szövetséget, és közben egy Sinsar Dubh [ejtsd kb.: sísza dú - ne kérdezd, miért, ilyen ez a gael] nevű mágikus tárgy utáni kutatásba is sikerül belekeverednie, ami legalább annyira veszélyes, mint a tündérek elleni küzdelem. De nem csak a tündérek veszélyesek ám Dublinban, ott van például a titokzatos (ez akár epitheton ornans is lehetne) Jericho Barrons, aki szintén nem tűnik egészen emberinek, borzasztó a modora, pocsék a kétirányú kommunikációban, és bár segítséget és védelmet ajánl Macnek, ezért cserébe munkára fogja őt, felhasználva kibontakozó természetfeletti képességeit.
Itt ülhetnék estig, ha csak nagy vonalakban is fel akarnám vázolni a cselekményt (öt kötetről beszélünk), úgyhogy legyen elég ennyi, inkább elmondom, miért szuper ez a sorozat. Először is iszonyú csalóka, az első kötetnél még tényleg azt hiszed, hogy ó, hát én nem leszek függő, ettől? De szép lassan beszippant, olyan dolgok történnek, amikre egyáltalán nem számítottál, minden fronton teljesen bedurvul a történet. A szereplők, titkok, motivációk eleve nagyon komplexen felpakolt szövevénye egészen a legvégéig tartogat új összefüggéseket és megvilágosodásokat, a fantáziavilág nagyon hiteles és jól kidolgozott, a szereplők úgyszintén (és ami a legfontosabb, Mac nagyon komoly jellemfejlődésen megy keresztül). A főszereplők közötti viszony nagyon szórakoztató, a szexuális feszültség csak úgy sistereg, de szerencsére nem lövi el túl korán a patronokat Moning, mindig ad egy kicsit (na jó, van, ahol egy kicsit többet), de hihetetlenül kihúzza ezt az ívet öt részen keresztül. :) Folyamatosan ad agyalnivalót, hogy ki mit miért, meg hogy ki kicsoda egyáltalán - ez alól a kérdés alól gyakorlatilag egyetlen szereplő sem kivétel. Nagyon sok humor és jó szöveg van benne, meg akció, meg energia. Igazából ez az, amit a legjobban szerettem benne, hogy hihetetlenül felvillanyozott, állandóan vigyorgásra késztetett olvasás közben és azon kívül is, és olyan masszív fiction laget okozott, amilyenre nem emlékszem már nagyon rég. Viháncolhatnékom volt folyamatosan, azt éreztem, hogy ÉLEK. Ki a fene gondolta volna, hogy egy urban fantasy sorozat ilyenre képes? :) Emiatt még ha nem is tökéletes minden egyes kötet, a sorozat összességében megkapja az öt csillagot, és kedvenc lett. Én meg elmondhatom magamról, hogy beléptem a fanatikus rajongók táborába, simán :)
Magyarul is megjelent, de ha tehetitek, olvassátok angolul, sőt hallgassátok hangoskönyvben :)